Érdemes a szerelmet és a tartós kapcsolatot más-más perspektívából vizsgálni. A szerelem egy betegség, ami elkerülhetetlen, mindenki megkapja egyszer, ha leél egy életet. Sokan persze a szerelembe szerelmesek, s nem a párjukba...

A tartós kapcsolat más tészta. Ott már az ember megismeri a héján belüli tartalmat is. Ha lehull a lila köd és még mindig azt érzed, hogy az Isten neked teremtette azt a lényt és boldogabb vele az életed, sőt az övé is veled, akkor mondhatjuk, hogy true love...

A szerelem szenvedélyes, ezért gyakran lesz áldozata még egy egészen jónak mondható párkapcsolat is egy hirtelen lángra lobbanó érzelemviharnak... Lásd: szerető

A tartós párkapcsolat minőségi életben tartása és táplálása egy külön tudományág. Amikor elkezdtem vele foglalkozni rájöttem, hogy kevés dolog nehezebb annál, mint, hogy két ember érzelmileg és intellektuálisan egy szálon, egy irányba tartson.

Tőlem sokan kérdezik mi a véleményem a szerelemről. Néha viccesen csak annyit mondok a gyermekáldás és a művészet táptalaja.

Valójában az egyik legösszetettebb biokémia és pszichológiai betegség. Az egyik "leghangosabb" hormonális átalakulás... Természetesen mámorító és felemelő, mint egy igazi drog.

Ahogy Eötvös József is mondta: "A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart"

Az, hogy két életút 50 évig szinkronba legyen szinte lehetetlen, ott már a szeretet ad erőt.

Nem hiszem, hogy a szerelem szeretetté alakul, de a szerelemből kihulló köveket be lehet helyettesíteni a szeretet tégláival. Évtizedek után is van szerelem... Láttam ilyet, felemelő.

Megújulhat-e egy szerelem? - jó kis kérdés