Személyes oldal

Kevesen emlékeznek...

moon — Thu, 20 Aug 2015 16:56:30 GMT

K. Tőled kaptam...

moon — Wed, 15 Jul 2015 19:57:08 GMT

.... és mégis ... bátran állítom!

moon — Sun, 27 Jul 2014 19:05:51 GMT

Megbántani...

moon — Sun, 27 Jul 2014 19:03:21 GMT

Miért van az ember szíve rejtve...

moon — Sun, 06 Jul 2014 19:01:49 GMT

Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz Funo? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz bárhányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta s a feltündöklő fényáradatban. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!

Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben. - egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. Funo leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám Funo. - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
Funo eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm Halerum! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. Halerum pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Még egyszer, bújj hozzám

moon — Fri, 04 Jul 2014 11:14:43 GMT

Szívünkben

moon — Fri, 04 Jul 2014 11:11:57 GMT

Nem kell, hogy a képem ott legyen minden polcodon. Nem kell, hogy minden dal, amit hallgatsz, rólam szóljon. Nem kell, hogy mindenkinek megmutasd, a szívedben vagyok. Nem kell... mert tudom, hogy ott vagyok. Mert elég, hogy én tudom, ott vagyok… Talán soha nem mondod, de hiányzom, hallom a hangodból, érzem a tetteidből, kiolvasom a jelekből, amiket csak én ismerhetek fel. Tudom, hogy a szívedben vagyok és nem bánt, hogy a Világ észre sem veszi, nem vágyom ezzel büszkélkedni. Az igazi érzéseket az ember nem teszi ki a kirakatba, az igazi érzéseket csendben éljük át, közönség nélkül. A Te szerelmed másnak szótlan, csak nekem beszédes… Már tudom, Te nem szavakkal mondod el, amit hallani akarok, Te megmutatod, Te bizonyítod! Tudd, már nem vágyom nagy gesztusokra, nem vágyom látványos pillanatokra, mert mi ketten tudjuk, bárhol is járunk a Világban, a másik velünk van... A szívünkben.

... :)

Hogyan tovább?

moon — Fri, 04 Jul 2014 10:11:24 GMT

Olykor fogalmam sincs, hogyan tovább…
Olykor elfog a kétség, miért csinálom, kinek, és hogy akarom én ezt egyáltalán? Olykor csak állok, hajamba túrok és a szoba mintha megpördülne velem.
Olykor elfogy az erőm és arra vágyom, bárcsak engem is felrántana valaki, és nem én lennék az, aki mindenkit felránt.
Olykor arra vágyom, bárcsak valaki azt hazudná, minden rendben lesz…
Olykor az Élet engem is magával ránt, és nem találok kapaszkodót.
Olykor a telefonért nyúlok, de senkit nem hívok. Olykor jól tudom, a problémát csakis egyedül szabad megoldanom!
Olykor kétségbe esem, és csak azt kérdezem: hogyan tovább?
De választ csak egyetlen embertől várhatok. A kérdésre csakis én válaszolhatok…
Olykor inkább elalszom és várom az ébredést, talán holnap már tudni fogom, amit ma még nem...
De következzen bármi, nem adom fel! Olykor talán nem látom még hogyan, de egyet tudok, hiszek magamban, és amíg hiszek, mindig lesz tovább…

Nőként harcolni valakiért... ?

moon — Fri, 04 Jul 2014 10:03:20 GMT

Butaság, hogy harcolj valakiért.. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj, és ne add fel, és tarts ki, és szerezd meg őt mindenáron...Nem!! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni.. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja, sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek...Mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet.. Ha mégis, akkor az csak kifogás... A szerelembe mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi..

Szeretnék

moon — Fri, 04 Jul 2014 09:46:04 GMT

„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...”